Rosszabb napokon azt mondjuk a nyelvtanulásra: “én ehhez hülye vagyok, úgysem fog menni”. Optimista napokon meg azt: “mindenki jó valamiben – a nyelvtanom pocsék, de legalább tudok kommunikálni”. Eközött a két véglet között szoktunk legtöbben ide-oda sodródni. Nézzük meg, mi lehet erre a megoldás!
Azt már tudjuk az előző részből, hogy az agyunk szöveges, képi, zenei, mozgásos, és még sokféle “fájlt” tárol. A hagyományos oktatásban viszont minden arra van kihegyezve, hogy szövegeket jegyezzünk meg: így a legtöbbünkben az a meggyőződés alakul ki, hogy a nyelveknél is csak be kell magolni a szavakat és szabályokat.
Ahhoz viszont, hogy stabilan, előhívhatóan rögzítsük, és magabiztosan használni is tudjuk a nyelvet, olyan intelligenciákat – “gondolkodóizmokat” – is érdemes mozgásba hoznunk, amiket egyébként alig használunk. Mindegyikhez különböző praktikus tanulási módszerek tartoznak, és valószínűleg neked is megvannak bejáratott kedvenceid. Ilyen módon sok módszer már ismerősnek fog tűnni. Ezzel együtt érdemes új támadáspontokon is megközelíteni a nyelvet, hogy a memóriádba minél több síkon be tudjon kötődni.
Milyen intelligenciák segítenek nekünk hatékonyan megtanulni egy nyelvet?
Vizuális & szöveges: “akkor jegyzem meg, ha látom magam előtt”
Statisztikailag ebben vagyunk a legtöbben jók. Ha szereted leírva magad előtt látni a dolgokat, aláhúzni, színes szövegkiemelőket használni, akár több színt is egy szövegben, akkor erős a vizuális intelligenciád. Ha megkérdezik, mikor született VIII. Henrik, valószínű azért emlékszel rá, mert a zölddel kihúzott lap bal felső sarkában volt félkövér betűvel kiemelve, pirossal bekarikázva. 🙂
Vizuális & képi
Hasonlít az előzőre – de van, aki annyira erősen képekben gondolkodik, hogy már elszakad a szövegtől és kihúzófilctől, és inkább lerajzolja VIII. Henriket, gondolattérképre rendezi az infókat köré, esetleg matricákat is ragaszt a képre. A szép jegyzet, a design, az elrendezés segít mindenek felett.
Másik helyzet:
– Nem láttad a piros bérlettokom?
– Az asztalodon volt még reggel, a billentyűzet alól lógott ki.
Az erősen képi-vizuális irányultságú emberek az ilyen megfigyelésben is irtó jók.
Az is tény, hogy az applikációk fejlődése, az egyre gyorsuló kommunikáció arrafelé mutat, hogy az írott szövegek helyett egyre inkább képekbe fog sűrűsödni az információ: gondolj csak az emojikra, a logókra, az appok funkcióinak az ikonjaira. Hosszú szövegekben elmélyülni egyre kevesebb az időnk, de egy infografikából azonnal levesszük a lényeget.
Szöveges
Vannak, akik nemcsak “vizuálisak”, hanem feltétlenül szöveget szeretnek látni, és amikor gyakorolnak, szívesebben írnak, mint beszélnek. Az írás ugyan nem fejleszti közvetlenül a beszédkészséget, viszont pusztán attól, hogy van idő átgondolni a mondatokat, előkotorni az agyunkból a szükséges szavakat, nagyon jó hatással tud lenni a memóriára. Ráadásul az írás az agy-kéz kapcsolatot is erősíti, így mélyebben rögzülnek az információk, mintha csak ülnénk felette, és a szöveget nézegetve próbálnánk a tartalmát a fejünkbe verni.
Auditív (hallás utáni) & zenei
Van, aki meghallgat valamit, és azonnal tudja. Beégnek neki a dalszövegek, spontán becsatlakozik énekelni a dal közepén. Remekül leveszi és utánozza a kiejtést, és érzésre megvan neki az anyanyelviekéhez hasonló természetes ritmus és hanglejtés, akár többféle stílusban is. Szuperül rögzül neki a nyelv podcastokból, hanganyagokból, hangoskönyvekből, dalba ágyazott szabályokból (kezdve az ABC-s angol gyerekdallal :). Akinek erős a hallásos intelligenciája, nem meglepő módon jó a zenében is.
Egy kedves tanítványommal lejátszódott az alábbi párbeszéd:
– Szóval, ha szerinted tuti úgy volt, akkor a “must have” után melyik igealak kell még?
– Must have been. Tudod, van az a dal: “it must have been love”!
Mozgásos – “akkor tanulom meg, ha én is csinálhatom”
Lehet, hogy téged – szó szerint – eddig egyik típus sem mozgatott meg. Nem tudsz így tanulni, mert mindegyikhez egy helyben kell ülni. De ha valóban ki lehet próbálni a szituációkat, vagy legalább futás közben hallgatsz podcastot, faültetés közben beszélgetsz a többi önkéntessel vagy tánc közben figyelsz a dalszövegre – azaz mozgáshoz, helyekhez és testtartáshoz tudod kötni, hogy mit hol tanultál meg, akkor máris a te világodban járunk. Esélyes, hogy imádsz sportolni, táncolni, cselekedni a világban – ilyen egy erős mozgásos intelligencia.
Ide kapcsolódik az is, ha valaki onnan jegyez meg dolgokat, hogy hol látta/hallotta. Szigorlatok előtt én például úgy olvasgattam a tételeket, hogy közben sétálgattam a városban – a vizsgán pedig lepörgettem magam előtt, hogy “amikor VIII. Henriknél tartottam, épp a Jászain fordultam be a virágos előtt…”) Vizuálisan is, mozgásosan is be volt kötve a töris infó a valós helyzetemhez.
Fun fact: Cicero régen úgy gyakorolta be a 4-5 órás szenátusi beszédeit, hogy előző nap végigjárta a termet, és bevéste, hogy melyik szakaszt melyik széknél, oszlopnál, stb. fogja elmondani. 🙂
Logikus, elemző, rendszerező
Ez a stílus jobban passzol a hagyományos oktatáshoz, és kaptunk is benne valamennyi képzést. Van, akinek elmondhatnak akárhányszor egy infót, vagy láthat annyi különálló példát, amennyit csak akar – mégsem tudja megjegyezni. Egészen addig, amíg nem kerül az egész bele egy táblázatba, és ki nem derül, hogy mi a logika benne. Abban a pillanatban egyszerre rögzül a szabály.
Vegyünk egy példát: van egy bonyolult mondat, összetett nyelvtannal (pl. “Had you been there, you’d surely have understood.”). Akinek a logikai intelligenciája erős, az úgy fogja megérteni, hogy szétcsavarozza ezt a legkisebb elemekre: megkeresi az alanyt, állítmányt, beazonosítja az igealakot, miközben folyton azt kérdezi: “miért?”. Ha így szeretsz gondolkodni, a legjobb memóriafogas az szokott lenni, hogyha van valamiben rendszer, és mindennek ismered az okát.
Történet-alapú
Lehet, hogy te is úgy tanulsz szavakat, hogy csoportosítod őket: megtanulod együtt a hét napjait, a színeket, a sporthoz kötődő szavakat, a rendhagyó igéket. Ez megint csak egy klasszikus iskolai, elemző típusú gondolkodásmód. Lehet, hogy neked nem ez a típusú intelligenciád erős. Próbáltad már történetbe ágyazva?
Tanulj olyan szavakat együtt, amik ugyanahhoz a sztorihoz, filmhez, dalhoz kapcsolódnak. Miközben képszerűen előtted van az egész történet, a sztori egymást követő részeiről eszedbe jutnak az ott hallott/olvasott szavak. Tudod őket kötni a szereplőkhöz, az eseményekhez és egymáshoz is.
Szavakat úgy is lehet gyakorolni, hogy elkezdesz egy sztorit: például “esik a hó” – aztán véletlenszerűen húzol a szókártyáid közül (vagy kisorsoltatod egy szótanuló appal), és egymás után, folytatólagosan továbbmeséled velük a történetet. Minél őrültebb, annál jobb. 🙂
Egyéni vagy közösségi
Az is egy fontos preferencia a tanulásban, hogy egyedül vagy csoportban szereted: van, akinek lételeme, hogy együtt tanuljon másokkal, ütköztesse a gondolatait – ami társas intelligenciát igényel. Ebben benne van az együttműködés és az önkifejezés képessége is. Aki így tanul, annak beszélgetés közben rögzülnek az információk, és az alapján jegyez meg dolgokat, hogy kivel, hol, milyen körülmények között esett szó róla.
Azonban olyanok is vannak, akiknek a csoportos együttlét túl ingergazdag (például erősen introvertáltak), és ezért az igazi tanulás inkább akkor tud megtörténni náluk, amikor egyedül vannak. Ezt segítheti a gazdag belső élményviláguk és a fantáziájuk is.
Fantázia
Ha már a képzelőerőnél járunk: sokan ezt is alábecsülik a tények és szabályok megjegyzésével szemben. Gyerekes dolognak tartják. Számtalan tanítványomtól hallottam már a panaszt: “nem tudok ezzel mondatot mondani, nem vagyok én olyan KREATÍV”. A “kreatívság” alatt pedig olyasmit értenek, hogy ez egy irigyelt dolog, amivel csak születni lehet.
Pedig ez is egy irtózatosan fontos intelligencia, mivel amikor egy nyelvet használunk, kreatívan, spontán kell összekombinálnunk elemeket. Pont, mintha legóznánk. És a hiedelmekkel ellentétben az a jó hír, hogy ez a készség tanulható: semmi másra nincs hozzá szükség, mint minél változatosabb korábbi tapasztalatokra, amiket minél többféleképpen (minél szokatlanabb módokon) kapcsolunk egymáshoz.
Érzelmek
Vannak olyan emberek is, akik szavak nélkül is le tudják olvasni, mit érez a másik – és ami még fontosabb, tudják, mit kell mondani vagy tenni az adott helyzetben. Ezt jelenti az erős érzelmi intelligencia. Természetesen ebben az is benne van, hogy a saját érzelmeinket, hangulatainkat is értjük és ki tudjuk fejezni szóban. Hagyományosan a nők jobbak ebben, de ennek sem kellene előre elrendelve lennie – mivel ez is egy tanulható készség.
Ennek is óriási a jelentősége: egy új nyelvben sokszor nem a nyelvtani pontosság szerint, hanem az alapján ítélnek meg minket, hogy mennyire hitelesen tudjuk kifejezni magunkat. Tudunk-e érzéseket, gondolatokat kinyilvánítani, és támogatóan reagálni mondjuk egy külföldi barátunk érzéseire? Tudjuk-e, mik azok a kulcsmondatok, szóválasztás, hangmagasság, hanglejtés, ami természetesen hangzik a másik számára? Ezt mindenekelőtt ez a beleérző képesség teszi lehetővé.
Talán még lehetne tovább is sorolni, de már ennyiből is látszik, hányféle “izmunk” várja a tréningezést, hogy ezeket használva hiteles és hatékony nyelvhasználók lehessünk. Lehet, hogy nemcsak az egyiknél, hanem több intelligenciánál is magadra ismertél: ez természetes is. Szinte mindannyian egyszerre több területen is jók vagyunk, és máris többféle kombinációban használjuk ezeket a módszereket – viszont a legfontosabb, hogy mindegyik intelligencia fejleszthető, és érdemes is minél változatosabban erősíteni őket, mert annál több ponton tudják támogatni a memóriánkat.
Hogyan tudjuk közvetlenül használni ezeket az intelligenciákat, hogy hatékonyabban jegyezzük meg a nyelv szavait és szabályait? Olvasd el a cikksorozat harmadik, záró részét is, ahol erről lesz szó!
Polyglot's Paradise 