Miért csináljuk az egyik dolgot örömmel, és a másikat miért nem? És ha egy ideig félünk is valamitől, honnan jön a bátorság, hogy aztán mégis csináljuk? Ez a motiváció: az energia, ami hajt minket, hogy bármit is csináljunk. Japánul egyébként pont így nevezik: yaruki, azaz “csináláshoz való erő”.
Mindenkit más mozgat meg: ami neked muszáj, valaki más talán pont azt csinálja szórakozásból. Téged mi motivál a nyelvtanulásra? Van, akinek kötelező, másnak meg ez a hobbija. Akárhogy is van, általában csak csináljuk a dolgokat, és ritkán gondolunk bele, pontosan honnan is jön az erő, ami tovább visz minket az úton. A mostani cikkben ezekre a motiváció-forrásokra derítünk fényt.
Hogy állsz most?
Készüljünk rá a témára, és kezdjük egy rövid kérdőívvel. 🙂 Fogalmazd meg a válaszod szabadon a kérdésre: miért folytatod a nyelvtanulást?
Ha megvan, keresd ki a listából a motivációnak azt a típusát, amelyik a legjobban fedi a válaszod:
- Nem bírom ki, hogy ne csináljam. Hiányzik, ha nem foglalkozhatok vele.
- Imádom csinálni és fejlődni benne. Szórakoztat, közben egyszerűen repül az idő.
- Jópofa dolog, lazításnak pont alkalmas. Nem akarok plusz energiát beletenni és fejlődni, hanem csak kikapcsolódás miatt csinálom.
- Tudom, hogy hasznos (vagy kötelező). Egyszer még jó lesz valamire: motivál a távoli végcél. Küzdeni is hajlandó vagyok érte – de ha nem lenne muszáj, nem csinálnám.
- Muszáj csinálnom, de nem találom hasznosnak. Nem motivál a végcél sem: de ha összekötöm valami azonnali jutalommal, akkor már rá tudom venni magam.
- Még a külső jutalom sem hoz lázba. De nem akarok szégyenben maradni, megbukni, kilógni a sorból.
Mielőtt bármi miatt hibáztatni kezdenéd magad, gondolj bele: témánként, időszakonként, helyzetenként eltér, hogy mennyi kedvünk van egy adott dologhoz. Hova tennéd magad ugyanezen a listán, ha sportról, autóvezetésről, kutyákról vagy sorozatokról van szó? Máshova tennéd magad reggel és este? Lefogadom, hogy igen.
Úgyhogy ha időnként nincs kedved a nyelvet gyakorolni, az egy teljesen természetes dolog, és nem kell ezért a “lusta” vagy “gyenge” címkét magadra aggatnod. Érdemes inkább felderíteni, miből táplálkozik a te személyes motivációd, és hányféle réteg van jelen benne.
Hányféle motiváció létezik?
Annyi, ahány ember él a Földön. 🙂 Leegyszerűsítve a pszichológia belső és külső motivációról beszél. Ha valamire belső indíttatásod van, akkor már önmagában jutalomnak számít, hogy valamit csinálhatsz. Ha már alig várod, hogy munka után egy kávé mellett végre olvashass, vagy kivihesd a kutyád, vagy megnézhesd a következő sorozatrészt, akkor ott elég erős belső motivációd van. (Bele se gondoltál, ugye? Teljesen természetes, hogy csinálod.)
Ezzel szemben a külső motiváció azt jelenti, hogy nem önmagáért csinálsz valamit, hanem azért a jutalomért, ami utána jár. Alapesetben ilyen a munka: csináljuk, mert fizetést kapunk érte. Rosszabb esetben azért is csinálunk valamit, hogy elkerüljük a büntetést, ami az elmulasztásért járna – például ha bírságot kell befizetnünk.
A belsőnél meg sem kérdőjelezzük, hogy jó-e, annyira természetes. Egyszerűen csak csináljuk. A külsőnél már mérlegelünk: elég nagy a jutalom, elég fenyegető a büntetés? Ezek is óriási eredményekre tudnak miket sarkallni, viszont amint eltűnik a mézesmadzag vagy a fenyegetés, a mi lelkesedésünknek is annyi.
Ugyanakkor nagyon ritka, hogy teljesen tisztán csak belső vagy külső dolgok motiváljanak minket: a való életben ezek mindig keverednek. A fenti skálánál az 1-3. pont inkább belső, a 4-6. inkább külső jegyekre utal. A 6. pedig már egyenesen negatív motiváció, ahol nemcsak egy egyszerű büntetéselkerülés mozgat, hanem már az alapvető önbecsülésünk forog kockán. Pont emiatt óriási energiákat tud megmozdítani, viszont óriási kárt is okoz, ha felelőtlenül bánik vele egy vezető, vagy mi magunk sokáig ilyen durván hajtjuk magunkat. (Pár példa: “Mekkora gyökér vagyok, hogy még ezt sem tudom!”, “Szedd már össze magad! Egy nagy nulla vagy!”, és még sokat lehetne idézni. Ismerős?)
Ez az, ami a hagyományos oktatásban totálisan el van romolva. Durván szólva az iskolarendszer a legtöbb embert kisebb-nagyobb mértékben traumatizálja. ha belegondolsz, egész iskoláztatásunk alatt arra nevelődünk rá, hogy
- folyamatosan meneküljünk a fenyegetés elől, hogy leégünk mások előtt
- elviseljük több évig, hogy haszontalan dolgokat kell memorizálni
- vagy pedig egy jól fizető állásban reménykedve végigcsináljuk a képzést és levizsgázunk – de mindenféle érdeklődés nélkül.
Amit pedig igazán önmagáért élvezünk és értékesnek tartunk, az átsorolódik a haszontalan kategóriába, és csak akkor szánunk rá időt, amikor már kipipáltuk az összes kényszer-feladatot, amit mi magunk vagy mások állítottak nekünk. Azaz szinte soha.
Lehetséges-e felnőttként újrakódolni magunkat?
Teljesen tiszta lappal ugyan nem tudunk újraindulni, de mindenképp megéri tudatosítani, hogy mit is gondolunk a nyelvtanulásról és milyen érzéseket vált ki belőlünk. Ha pedig nem látunk tisztán, akkor coach vagy pszichológus segítségét is érdemes kérni, hogy kiderítsük, mire van legbelül igazi belső indíttatásunk – és aztán ezek köré építeni a nyelvtanulást. (Például ha megutáltatták veled a nyelvet suliban, de kutyarajongó vagy, kezdj el a kutyatartással kapcsolatban videókat nézni.)
Nem érzed sikeresnek a nyelvtanulásod? Ennek a legritkább esetben van köze a “nyelvtehetségedhez” – sokkal inkább a korábbi kudarcélményekhez és a maximalista elvárásokhoz. Sokan vannak, akik egy megszégyenítés után évtizedekig nem mernek újra nyelvet tanulni vagy sosem érzik elég jónak magukat. Ráadásul hiába múlik el az iskola az életünkből, ezek a gátlások bármilyen későbbi tanulási helyzetben is újraaktiválódnak, és tovább akadályozzák a boldogulásunkat.
Kitartó és komoly fejlődést úgy tudsz elérni, ha találsz olyan belső indíttatást, ami önmagáért kedvet csinál neked a tanuláshoz, vagy ha elkezdesz a saját érdeklődési köreid mentén foglalkozni az új nyelven. Miért fontos ez? Azért, hogy ha muszáj is, akkor is szabad akaratodból csináld, és ne a külső fenyegetések miatt. Ha ezt átállítod, akkor már a tiéd lesz a célod, és alapvetően más hangulata lesz az egész tanulásodnak.
A nyelv VIP-belépő is lehet
Egy másik szempont is van, ami alapján különbséget lehet tenni: a nyelv egy eszköz valami más (nem nyelvi) célhoz, vagy pedig azért tanulod, hogy beilleszkedj egy közösségbe?
Ha azért csinálod, hogy kiadják a diplomádat, megadják a fizetésemelést vagy bekerülj a nemzetközi céghez, akkor eszköz-motivációról van szó. Megtanulod, kipipálod, aztán bezsebeled a jutalmat, és talán nem is nézel többet a nyelvtanulás felé. Lehet, hogy önmagáért nem tanulnád a nyelvet, viszont a munkalehetőség miatt rá tudtad venni magad.
De lehet, hogy nem a nyelvvizsga a cél, hanem azt érzed, hogy a cégnél csak normális angoltudással fognak embernek nézni. Amúgy is egyre többen beszélnek már angolul, és te is ott akarsz lenni a “menők” között. Így a nyelv lesz a VIP-belépőd, hogy azt használva tagja lehess a klubnak. Ez a beilleszkedési motiváció. (Ezt persze sokkal pozitívabb csengéssel is meg lehet fogalmazni: amikor nem a kiszorulástól való félelem hajt, hanem tényleg produktív tagja akarsz lenni egy új közösségnek.)
Ahogy a belső és a külső keveredik, úgy ezek a motivációk is legtöbbször vegyesen hajtanak minket a nyelvtanulás útján. Az iskolarendszer sajnos ebben is az eszköz-motivációt bátorítja: Magyarországon szinte kultusza van a nyelvvizsgáknak. Sokan le szeretnék tenni a nyelvvizsgát, de csak azért, mert pluszpont jár érte, vagy valaminek az előfeltétele. Viszont a nyelv – a lexikális tárgyakkal ellentétben – nemcsak bemagolni való anyag, hanem a személyes gondolataink közlésének a módja. Ha úgy foglalkozunk vele, hogy közben egy tan-“tárgy”-ként eltávolítjuk magunktól, mennyi az esélyünk rá, hogy valóban fejlődjünk benne?
Ezen az segíthet, ha a “beilleszkedési” oldalon is találunk fogódzókat: keressünk olyan embereket – tanárt, gyakorlótársat, anyanyelvi beszélőt – akivel a kapcsolat miatt kapunk egy plusz okot, hogy gyakoroljunk. Ma már rengeteg nyelvcsere- és utazós app segít minket a kapcsolatteremtésben: ilyen a Tandem, HelloTalk, italki, Couchsurfing, Workaway, stb. – és akkor a közösségi médiás lehetőségeket még nem is említettük.
Összességében a legjobb dolog, amit a nyelvtanulásodért tehetsz:
találj egy személyes célt, amiért napról napra visszatérsz a nyelvhez.
Az említett négyféle típus közül egyik sem rossz vagy jó önmagában, hanem mindegyikre támaszkodhatsz erőforrásként. Minél több lábon állsz, annál jobb.
Kell is, mert nagy a kihívás: a külső megmérettetések és a saját maximalista elvárásaid azon lesznek, hogy felőröljék az erődet. Ezért ha hosszútávú célod van, haladás közben leginkább a motivációdra vigyázz. Előbb hagyd abba a gyakorlást is inkább, ha már túl sok, mint hogy holnap ne legyen kedved újra elővenni.
Polyglot's Paradise 